Cafasso Szent József


Cafasso József (1811-1860) áldozópap Castelnuovo d'Asti-ban született, egy kisbirtokos négy gyermeke közül harmadiknak (húga, Marianna később Boldog Allamano József édesanyja lett). Környezete már gyerekként szentet látott benne.

Teológiai tanmulmányait Chieriben, majd a Convitto Ecclesiastico-ban végezte, ahol később rektor lett. A lelki élet mestere, közkedvelt lelkivezető. 1841-60 között Bosco Szent János lelkivezetője, nagyban segítette lelkisége kialakításában. Vallotta, hogy a mindennapi kötelességek elvégzése is a szentséghez vezető út lehet. Rendkívülisége a hétköznapi erények hűséges és következetes gyakorlása volt. Különös figyelemmel fordult a legszegényebbek felé. Apostolkodása kiterjedt a börtönökben sínylődő rabokra, akiket egészen a bitófáig elkísért, ezért kapta az "akasztófa-pap" gúnynevet. Rövid betegség után hunyt el 49 éves korában. Szentté avatásakor 1947-ben XII. Pius mint a papi élet modelljét állította az Egyház elé, mint "a szegények atyját, a betegek ápolóját, a bebörtönözöttek támaszát, az elátkozottak megmentőjét".

kép: Szentkép a XX. századból



Jézus Szent Szíve


Jézus Szívének tisztelete dogmatikailag a Szentírásra megy vissza: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.

A Szent Szív tisztelete a 16. században kezdett terjedni, főként a jezsuiták és a karthauziak támogatták. Alacoque Szt Margit 1673-75 közötti látomásaiban Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. IX. Pius pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnapja nyolcadát) követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken, és június havában.